„A siker felé vezető utat nem a kudarcok száma határozza meg, hanem az az erő, amellyel újra és újra felállsz, és kitartóan üldözöd az álmaid.”

„Néha a legnagyobb kihívás nem az, hogy győzz, hanem, hogy önmagadat tedd az első helyre. Amikor ezt megteszed, a világod kitágul, és olyan lehetőségek nyílnak meg előtted, amelyeket korábban észre sem vettél.”

„A szorgalom adja az utat, az alázat mutatja az irányt, és a hit visz át a határokon.”

“Kívülről azt látják, hogy az egyik versenyen még ott vagyunk, a következőn pedig már nem. Közben pedig az általunk ismert világ éppen megszűnik létezni, ami egy nagyon fájdalmas élmény.”

Meg kellett tanulnom elengedni azt, amit éveken keresztül görcsösen akartam, és újra bízni abban, amit a pályán látok. Goschi Gabriella segítségével lépésről lépésre erősödött az önbizalmam, ma pedig már nyugodtabban követem a saját döntéseimet, és úgy állok oda a versenyekhez: gyakorlom a nyerést.

A szezon elején mentálisan nehéz időszakon mentem keresztül: nem találtam a helyem, és a játék öröme is eltűnt. Goschi Gabriella segítségével sikerült új szemléletet találnom, újra felfedeznem a tenisz szeretetét, és megtapasztalnom, hogy szenvedés nélkül is lehet lépésről lépésre haladni.

"Sportpszichológusommal, Sági Andreával azon dolgozunk, hogy a versenynapon felmerülő kétségeket és bizonytalanságokat a pályán kívül tudjam hagyni. Fontos számomra, hogy ne csak a sportról, hanem a magánéleti helyzetekről is őszintén beszélhessek, mert ez segít tisztábban és nyugodtabban versenyezni."

“A klub és a pedagógiai rendszerváltás nehézségeit tapasztalva rájöttem, hogy a váltás után nem lesz minden egyből szép és jó. Van egy akklimatizációs idő, amiben meg kell találnom önmagamat és az utamat.”

“Az igazi győzelem nem a pályán, hanem a mindennapokban kezdődik és a sportoló fejében, lelkében születik meg. Az ismeretlen és a járatlan út rémisztőnek tűnhet, de a legjobb dolgok sokszor abból lehetnek.”

“A sport megtanított arra, hogy a legnehezebb szakaszokból születik a legtisztább fókusz. A bizonytalanságból erőt, a káoszból struktúrát, a küzdelemből fejlődést lehet építeni.”

„Hiszem azt, hogy az edző és a sportoló kapcsolata nem alá és fölérendelt szerep, hanem közös munka. Ahhoz, hogy produktív legyen a felkészülés az edzéseket kell a sportoló aktuális fizikai és mentális állapotához igazítani, azaz az edzőnek kell jobban idomulni. A sportoló munkafolyamatba való bevonása közös akaratot fog eredményezni.”

“Ùgy gondolom, akkor vègeztem jò munkàt, ha a sportolò a pàlyafutàsa vègèn nem csak sikeres, hanem fizikailag ès mentàlisan is egèszsèges emberkènt kezdheti a civil èletèt ès jò szìvvel gondol vissza az együtt töltött èvekre."

“Nagyjából hároméves ciklusról beszélhetünk. Mint oly sok sportoló esetében, nálam is a teljesítményfokozás volt a hívószó. A sok sérülésem miatt az edzőmmel együtt kerestük a megoldást arra, hogy a fizikai részen kívül hogyan lehet javulást elérni. Tisztában voltam a saját érzékenységemmel, hogy a lelki problémáim testi szinten jelennek meg, de ennél tovább egyedül nem jutottam. Kerestem a testi és lelki összefüggést és egy magánéleti vonal is indokolta, hogy szakemberhez forduljak. Goschi Gabriella klinikai szakpszichológussal (aki a Sport és Lélek Sport-pszichoterápiás Egyesület alapítója is – a szerk.) elkezdett közös munkánk, a terápiák alatt tanultam meg nagyon sok mindent és változott meg a gondolkodásom önmagamról.”

"Edzői feladat a kereteket meghatározni. A játékos feladata a kereteken belül megmutatni önmaga legjobbját. A keretek korlátok, de egyben csapatot és játékost megtartó határok is. Az egyéni teljesítménynek jelentősen nagyobb mozgástere van belül, mint a kereten kívül. Ha ezt megértik (a játékosok), akkor az edzőnek nem a vadhajtások metszegetésével, hanem a játékosokban rejlő potenciállal lehet foglalkoznia.”

"A közös munka során összeadódnak az egyéni teljesítmények, de a 2+2 nálunk azért 5, mert mindez jól összehangolt csapatmunkában történik. Ez adja a közös erőnk értékét, amely a fenntartható fejlődéshez szükséges. Az egyéni sportágak versenyzői mögött és mellett is mindig egy csapat áll, ha egy támogató közeg veszi körül a sportolót, soha nem érzi majd magát egyedül. A fejlődés alapja a megfelelő közösség megteremtése. Ebben hisznek a Szegedi Vízisport Egyesületnél is, ahol a korábbi olimpikon kajakos, Sík Márton - most már szakmai vezetőként - olyan alapelveket fogalmazott meg, melyek a legnagyobb értéket jelentik a klubéletben."

“Egyik elsődleges célom volt, hogy elérjem: a válogatott ne kötelesség legyen, hanem mindenki újra szeressen tagja lenni ennek a közösségnek. Ha valaki szereti és magáénak érzi ezt a közeget, bármit megtesz érte és elvisz bárkit a hátán, ha kell.”

“Az edző, mint érzelmi vezető? Lehetséges! Ha előáll egy kritikus helyzet a sportoló életében, az edző támogató szerepével közbeléphet, átsegíthet. De a bevált megoldókulcsok nem biztos, hogy minden ajtót kinyitnak. A felismerés és az új módszerek fejlődésre vezetnek.”

“Úgy éljük az életünket nap mint nap, hogy ha belenézünk a tükörbe lefekvés előtt, akkor azt tudjuk mondani magunknak, hogy jó döntéseink és cselekedeteink érdekében minden tőlünk telhetőt megtettünk.”

"Pálvölgyi Ágnes segítségével egy nehéz időszak feldolgozása közben megtanultam visszavenni az irányítást a félelmeim felett. Ma már nemcsak a valóságban, hanem az álmaimban is nyertes helyzetben vagyok, ami fontos visszaigazolása a belső munkámnak."