Csaknem 30 vendégelőadó, a sportszektor szinte minden képviselője megjelent eseményünkön. Élsportoló, edző, szülő, sportvezető, sportpszichológus, és a sport területén dolgozó szakemberek többféle megközelítés, nézőpont, szaktudás, gyakorlati, saját élményeken alapuló tapasztalat alapján járta körbe konferenciánk fő témakörét, a krízist. A lehető legszélesebb körben foglalkoztunk a legérzékenyebb témakörökkel, annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet, támogatást adjunk, irányt mutassunk és megtaláljuk a kiutat. Az idei konferenciánk ezért hármas egység köré épült: karrierváltás, evészavar, bullying. A központi gondolata egyben felhívás is és a hármas egység határozza meg, vagyis: Láss, hallj, beszélj! Nem lehet tovább eltakarni a szemünk, befogni a fülünk és hallgatni! Oda irányítjuk a fényt, amit nem mutatnak, a háttérben bújik meg. A reflektor nem csak a dicsfényt kell mutassa, megvilágítjuk a sötétben lappangó problémát, arra fókuszálunk, amit nem akarunk látni, hallani, beszélni. Nem a felszínt kapargatjuk, a legnagyobb mélységekig lemegyünk és együtt jövünk a felszínre. A krízis a sportban témát nem tanítanak sem az edzőképzésen, de még a sportpszichológus szakképzésen sem, miközben a sportban élők számára evidens tény a létezése, csak épp nincs iránymutatás arra vonatkozóan, hogy sportolóként, edzőként, sportvezetőként vagy sport-szülőként, hogyan tudnánk jól támogatni az adott helyzetet. Aktív, már visszavonult, vagy éppen pályát váltó élsportolók bátran és őszintén tárják fel, milyen krízisekkel néztek szembe az életük, pályafutásuk során. Hat sportág – egyéni és csapat egyaránt – képviselői állnak ki, és ismertetik meg történetüket. Olyan történeteket, amikről eddig nem lehetett, nem mertek beszélni.