Szerzőink

„A sport mindig is fontos részét képezte az életemnek. Korábban kézilabdáztam, atletizáltam, így megismerkedtem az egyéni és csapatsportok jellemzőivel is. Bár az aktív sportolást abbahagytam, tanulmányaim során újra visszatértem a sport világába. Tudásommal és bővülő tapasztalataimmal igyekszem segíteni a sportolókat. A mai világban a felkészülés elengedhetetlen része a mentális felkészülés is. Ehhez kínál megfelelő eszközöket a sportpszichológia. A teljesítményfokozás mellett a munkám során nagy hangsúlyt kap a mentális egészség támogatása, valamint a sport és magánélet egyensúlyának megteremtése.

Szeretem a munkám sokszínűségét és változatosságát. A sportpszichológus egyaránt tud segíteni az egyénnek, csapatnak, edzőnek, szülőknek, sportszakembereknek. Örömmel látom az egyre növekvő igényt a munkánkra. 

A gyakorlati munka mellett fontosnak tartom, hogy tudásom új ismeretekkel bővüljön, széles körben tanulmányozzam a sportteljesítményt, ami a későbbiekben tovább adható oktatás, valamint a gyakorlatba való átültetés formájában. Ezért PhD-tanulmányaim során számos kutatásban veszek részt, valamint az oktatás által szélesebb körben is igyekszem eljuttatni az emberekhez a sportpszichológiai ismereteket.” 

1980. december 12-én, pedagógus családba született Salgótarjánban. Édesapja testnevelő tanárként és edzőként is nagy hatással volt rá, így már a középiskolába kerüléskor eldőlt, hogy testnevelőként és edzőként szeretne dolgozni. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán végzett 2003-ban, majd ugyanott szerzett szakedzői diplomát kosárlabda sportágban 2005-ben. 2003-tól 2013-ig, majd 2021-től jelenleg is a Kőbányai Szent László Gimnázium testnevelő tanára. 2013-tól a Magyar Diáksport Szövetség szakértője testneveléssel, sporttal és mindennapos testmozgással foglalkozó hazai és nemzetközi projektekben. 2001-től edzőként dolgozott több egyesületben kenguru korosztálytól felnőtt csapatokig. 2018 óta a Zsíros Tibor Kosárlabda Akadémián edzőként dolgozik, U11, U12 és U14 csapatokkal. Nős, három fiú édesapja, akik közül ketten kosárlabdában, a harmadik pedig a labdarúgásban adnak lehetőséget a szülői és edzői szerepek párhuzamainak felfedezésére. Általában nagyra értékeli azokat a dolgokat, amelyek egyszerre hordozzák a minőségérzet és az önreflexió lehetőségét, mint például a gasztronómia vagy a zene. Ennek megfelelően szabadidejében rendszeresen főz, zenét hallgat, és fogyaszt alkalomhoz illő borokat.

A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem docense, végzettségét tekintve szociológus (2006), angol bölcsész (2005), PhD-fokozatát a Semmelweis Egyetem Sporttudományok Doktori Iskolájában szerezte 2011-ben. Kutatási területei közé tartozik a sport és a globalizáció, illetve a sport és a nemzettudat kapcsolata, a sportesemények társadalmi hatásainak vizsgálata, a futballszurkolók szociológiája és a sport társadalmi integrációban és fejlesztésben betöltött szerepének vizsgálata. Szociológiát, sportszociológiát, egészségszociológiát, kisebbségszociológiát oktat alap- és mesterszakon, valamint a doktori képzésben. Társszerzője az első magyar nyelvű sportszociológia tankönyvnek, valamint tagja a Nemzetközi Sportszociológiai Társaság (ISSA) Tanácsadó Testületének. 

Sportpszichológus, egyetemi adjunktus. Sportolóként csapatban párbajtőr magyar bajnok és bajnoki ezüstérmes, volt válogatott kerettag, olimpiai „B”  kerettag. Sportszakpszichológusi diplomáját 2009-ben kapta az SE-TSK-n, PhD-fokozatát pszichológia tudományterületen 2014-ben szerezte az ELTE-PPK-n. 2009 óta dolgozik magánpraxisban, leggyakrabban vívókkal, úszókkal, kézilabdázókkal és sakkozókkal. Közreműködik néhány olimpikon és paralimpikon mentális felkészítésében, valamint csapat-sportpszichológusként működött közre az olimpiai kvalifikációt szerzett női tőr válogatottnál a teljes kvalifikációs időszak alatt.

Szomato-pszichoterápiás szakember, perinatális szaktanácsadó, sportrekreátor, mozgásfejlesztő vagyok. Több mint 25 év szakmai tapasztalata hozta azokat a felismeréseket, amelyeket különböző kurzusok keretében vagy egyéb programjaim gyakorlati óráin tanítok. Mivel ezalatt az idő alatt sokfajta szakmai kérdéssel, emberi problémával találkoztam, fontossá vált számomra, hogy minél mélyebben szomatopszichés egyensúlyban is vizsgáljam, megértsem az emberi test működését, a mozgást és a fejlődést. Szomatoterápiás és szomato-pszichoterápiás munkám magában foglalja a mozgásfejlesztésen túl a pszichoregulációs folyamatokat is.

„Érdeklődésem középpontjában nem csak az egyes mozgásrendszerek, ill. fejlesztő programok és manuálterápiás megközelítések, hanem a természetes mozgás kialakulása, a természetes mozgásfejlődés alakulása, test anatómiájának tanulmányozása, testi kompetenciáink szélesítése, testhatáraink kiterjesztése, a test lélektana, szülő-gyerek interakciók hatása a testi, mozgásos, viselkedés- és egészségfejlődésre, strukturális integráció, stb...  áll. 

Preventív szemléletben dolgozom, de a mai élettel járó kihívásokban sok olyan feladattal is találkozom, ahol szükség van terápiás, fejlesztő eszközök, és tudás komplex használatára is.”

Oktató tevékenység:

2013–2014

ELTE PPK Affektív Pszichológiai Tanszék

Kurzus: Fejezetek az alkalmazott pszichológia témaköréből: Testharmónia

2014

ELTE PPK Affektív Pszichológiai Tanszék

Kurzus: Fejezetek az alkalmazott pszichológia témaköréből: Test-mozgás-lélek 

2016–

ELTE PPK Perinatális szaktanácsadó szak

Kurzus: Mozgásfejlődés

2020–

ELTE PPK Fejlesztőpedagógia képzés

Kurzus: Testtudatosság, pihentető mozgás

Munkahelyek, megbízások:

2020–         

DVSC Kézilabda Akadémia – Sportpszichológus

2018–2019

Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) – Sportpszichológus, tanácsadó

2016–         

Magán praxis – Klinikai és sportpszichológus

2015–2016

Debreceni Egyetem Mentálhigiéniai szakszolgálat – Klinikai szakpszichológus

2012–        

DVSC- SCHAEFLLER Kézilabda felnőtt csapat – Sportpszichológus

2009–2010

Debreceni Vizilabda Sport Egyesület – Sportpszichológus

2009–       

Debreceni Egyetem Gazdásági Tudományi Kar – Külső óraadó

Oktatott tantárgyak: A tehetségfejlesztés pszichológiája, Sportpszichológia, Sikerlélektan

2007–2020

Debreceni Sportcentrum-Sportiskola – Sportpszichológus, Kincskereső programvezető

2011–2015 

DE Népegészségügy Kar, Debrecen – Felnőtt Klinikai és Mentálhigiéniai Szakpszichológus

2007–2009 

Semmelweis Egyetem – Testnevelési és Sporttudományi Kar,  Sportpszichológia Szakirány, Budapest – Sport szakpszichológus  

2003–2007 

DE BTK Pszichológia Szak, Debrecen – Pszichológus (MA)

1998–2003 

Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza – Testnevelő tanár 

1992–1996  

Novi Sad Kereskedelmi Főiskola – Kereskedelmi Közgazdász

Kutatási területek:

  A sportolók mentális felkészítése

  Sporttehetségek kiválasztása és -gondozása

  A mentális egészség és a sport kapcsolata

Oktatási területek:

Nappali és levelező BSc/ BA szakokon: Sportpszichológia (oktatott tantárgy)

Nappali és levelező MA szakon: Sikerlélektan (oktatott tantárgy)

Szakmai közéleti tevékenység:

-        Magyar Orvosi Kamara tag

-        Integratív Pszichoterápiás Egyesület tag

-        Magyar EMDR Egyesület tag

-        Magyar Családterápiás Egyesületi tag

-        Magyar Pszichológiai Társasági tag

-        Magyar Sporttudományi Társasági tag

-        Magyar Edzők Társasági tag

2011 – Debreceni Egyetem, Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar, emberi erőforrás tanácsadó MA szak, Záróvizsga Bizottságában tag

2014 óta évente – Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, sportszervező BSc/BA szak, Záróvizsga Bizottságában tag

„1975-ben születtem Budapesten, már 7 évesen közel kerültem a sporthoz, 1982-ben kezdtem el asztaliteniszezni a BVSC-ben. A sport és az asztalitenisz iránti örök szerelem, és elköteleződés azóta is tart, mivel jelenleg Dunakeszin, a Városi SE Dunakeszi Asztalitenisz Szakosztályát vezetem, illetve a 2500 gyermeket foglalkoztató, 27 sportággal, és 20 szakosztállyal rendelkező Egyesületünk elnökhelyetteseként és szakmai vezetőjeként dolgozom, nap mint nap az asztaliteniszen kívül más sportágakért is. Korábban 2017-től 2021-ig a serdülő, majd az ifjúsági leány csapat szövetségi kapitányaként is tevékenykedtem, illetve egy éven keresztül a felnőtt női válogatott másodedzőjeként is dolgoztam.

Sportpályafutásom során korosztályos válogatottságtól eljutottam a 34-szeres felnőtt válogatottságig, , illetve 19-szeres magyar bajnokként (csapat, egyéni, páros, vegyes páros), és egyszeres olasz bajnokként fejeztem be a pályafutásomat. Sportolói karrierem közben kezdtem el edzősködni Dunakeszin, ahová 2007-ben költöztünk ki feleségemmel, dr. Fest Ágnessel − akit szintén a sportnak, az asztalitenisznek köszönhetek −, és két gyönyörű gyermekemmel.

Tanulmányaim: a Deák téri Általános Iskola, majd az Ady Endre Gimnázium, ezután sportpályafutásom közben elvégeztem a Kodolányi János Főiskolán a Nemzetközi Kapcsolatok szakot. Élsportolói karrierem vége felé a Pécsi Tudományegyetem Sportmenedzser MSC szakán tanultam, ahol okleveles sportmenedzser diplomát szereztem, jelenleg pedig a Testnevelési Egyetem Sporttudományi Doktori Iskola hallgatója vagyok.

Kutatási témám a sporttehetségek beválása az asztalitenisz sportágban. Edzőként is továbbképezem magam, a Pécsi Tudományegyetem Szakedzői MSC-képzésén veszek részt.

Sajnálatos módon az élsportolói pályafutásom során a napi két edzés és folyamatos hazai és nemzetközi versenyek mellett nem jutott megfelelő idő és energia a tanulásra, ezt próbálom jelenleg bepótolni. Azt a gyakorlati tapasztalatot, amelyet szereztem sportolóként, szeretném kiegészíteni az elméleti oktatással immáron edzőként, sportvezetőként.”

Pszichológiai tanulmányaimat előbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd az ELTE klinikai és egészségpszichológia szakirányán végeztem. Kezdetektől fogva tudtam, hogy  sportpszichológiával szeretnék foglalkozni, így a mesterdiploma után egy fél éves kutató gyakornoki programban vettem részt az Universitat Autonóma de Barcelona sportpszichológiai kutatócsoportjában, ezt követően pedig ugyanitt elvégeztem a sportpszichológia képzést.

A diploma megszerzése után hazatérve egy vidéki kézilabda akadémián töltöttem két évet, ahol 14-20 éves fiatal sportolókkal dolgoztam, majd fokozatosan bővítettem az egyéni tanácsadást is több különböző sportágban, többek között vízilabdában, tornában, kickboxban, atlétikában, teniszben és teqballban. Emellett elvégeztem a „VIKOTE CBT alkalmazása gyermek- és serdülőkorban” módszerspecifikus továbbképzését, valamint a University of Suffolk #SportPsychMapping módszertani kurzusát is. Utóbbi kapcsán több projektben vettem részt, ennek keretében lehetőségem nyílt a FEPSAC kongresszuson workshopot és előadást tartani.

Kiemelt célomnak tartom, hogy nemzetközi tapasztalataimat integrálni tudjam a hazai munkába, ezzel hozzájárulva a magyar sportpszichológia további fejlődéséhez.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Fizioterápiás és Sporttudományi Intézetének egyetemi docense, a Sporttudományi Tanszék tanszékvezetője.

2002-ben középiskolai testnevelő tanári (MSc), 2003-ban német szakos bölcsész és tanári diplomát (MSc) szerzett. 2008-ban a Semmelweis Egyetem Sporttudományi Karán (ma Magyar Sporttudományi Egyetem) szakedzői főiskolai diplomát szerzett karate sportágban. 2004-ben karate és dzsúdó sportágakban szerzett sportedzői képesítést a TF Továbbképző Intézetében. Doktori fokozatát (PhD 2015) neveléstudományban (nevelésszociológia szakirány) a Pécsi Tudományegyetem Oktatás és Társadalom Doktori Iskolájában szerezte summa cum laude minősítéssel. 2021-ben az egészségtudományok területén szerzett habilitált doktori címet summa cum laude. 2005-től 2007-ig óraadóként, majd 2007-től főállású oktató-kutatóként dolgozik a Pécsi Tudományegyetemen. Tagja a Magyar Sporttudományi Társaságnak, a Magyar Judo Szövetség Egyetemi és Főiskolai Sportbizottságának vezetője. Kutatási érdeklődése elsősorban a küzdősportok és harcművészetek területére koncentrál, valamint a sport, a fizikai aktivitás mentális egészségre és jóllétre gyakorolt hatásainak kutatására fókuszál. 

„Két kérdést nem szeretek igazán. A »Hogy vagy?« és a »Ki vagy?« Az első kérdés hallatán beindul bennem az igény, hogy a születésemnél kezdjem a válaszadást. Persze abban a pillanatban belehelyezkedem a kérdező szerencsétlen helyzetébe, és a »köszi jól« rövid válasszal megelégedek. 

A második kérdésre már több megközelítésből válaszoltam. Ki vagyok? Az életutam, a tanulmányaim, a kudarcaim − bár erről nem igazán trendi írni −, a sikereim, vajon az számít, hogy kivel dolgoztam, hol dolgozok, mit értem el vagy mihez segítettem másokat, hogy elérjék a céljaikat, hol adtam elő, kinek adtam elő, ki kérdezett és én kit kérdezhettem?!

Ki is vagyok? Megszereztem a szükséges papírokat, elvégeztem, amit tudtam. A mai számítások alapján hét felsőfokú végzettségem van, a régi szerint kettő és egy szakvizsga, no meg módszerspecifikus képzések, abból is kettő.

Sok tudást az életben szedtem fel. Tapasztaltam, hogy egy súlyos sérülést követően milyen elveszíteni a fiatalkori álmaimat. Milyen a sport világából kikerülve a civil világban élni. Milyen hitet adni gyerekeknek, milyen nehéz sorsú fiataloknak megmutatni valami mást. Volt, hogy láttam, hogy nem tudok segíteni, és abba kicsit belehaltam, de megtanultam, hogy ott segítsek, ahol lehet. Tapasztaltam, hogy középkorúan milyen új életet kezdeni. Milyen belevágni az ismeretlenbe. Szerencsém és sok munkám volt, hogy a pályára visszatérhettem és újra a buszon voltam. Már nem játékosként, de újra ugyanabban a közegben. De ez is véget ért. És ma örülök a mai feladataimnak, hogy a szakmám a hobbim is. Szeretem a győzelmet, egy harcos mindig megtalálja, hogy harcolhasson. Ma már nem az enyém a győzelem, de tudom, hogy mennyi benne az én részem! Gyakorta szoktam mondani a velem szemben ülőknek, »most a lelkednek lesz izomláza«, de ha megcsináljuk, biztosan meglesz az eredménye is.”

„A Szegedi Tudományegyetemen pszichológus diplomám megszerzése után éveken keresztül dolgoztam krónikus betegségben szenvedő gyermekekkel, majd óvodás és kisiskolás csoportokkal. Érdeklődésem a sportolók felé terelődött, így elvégeztem a Semmelweis Egyetem sportszakpszichológusi képzését is. Azóta is rendszeresen foglalkozom sportolókkal, különböző korosztályokból és sportágakból, felnőttekkel és gyermekekkel egyaránt.

Szakmailag rendszeresen továbbképzem magam: pár- és családterápiás, relaxációs, imaginációs, logoterápiás és egzisztenciaanalitikus technikák tanulásával szélesítettem tudásomat. Az ELTE Pszichológia Doktori Iskolájának hallgatójaként kutatásom a sportolókra fókuszál.

Jelenleg felnőttekkel, sportolókkal, kamaszokkal, várandósokkal dolgozom együtt.”

Klinikai szakpszichológus, művészetterapeuta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézet Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének adjunktusa, valamint a Zuglói Egészségügyi Szolgálat Gyermek- és Ifjúság Pszichiátriai Szakrendelés munkatársa. A dr. Szondi Lipót Emlékalapítvány kuratóriumi elnöke.

Kutatási területe általánosságban a mentális egészség spektrumának felmérése: a pozitív pszichés funkcionálás intra- és interpszichés vonatkozásainak feltárásától a mentális tünetek, diszfunkcionális működésmódok vizsgálatáig. Jelenleg kiemelt kutatási területei: a nem öngyilkossági szándékkal történő szándékos önsértés és a hozzá kapcsolódó pszichés, pszichoszociális és pszichofiziológiai folyamatok elemzése különböző mintákban és módszerekkel; a nem öngyilkossági szándékkal és az öngyilkossági szándékkal történő önsértés kapcsolata; perfekcionizmus; stressz és cyberchondria. 2018 és 2021 között a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFIH posztdoktori pályázatát nyerte el (PD 128332), míg 2021 és 2025 között a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFIH fiatal kutatói pályázatának nyertese (FK138604).

1951. február 6-án született Dunaföldváron. A PTF Biológia – Mezg. ism. szakán, majd az ELTE pszichológia szakán végezte felsőfokú tanulmányait.

Szakmai gyakorlatok:

Baranya Megyei Kórház, Krízisambulancia, 1983–2005;

Pécsi Gyermek-ideggondozó Intézet: 1990−2003;

KLIK TE IS program szupervizor 2014−2015.

A felsőoktatásban 1975-től dolgozik: a PTE Pszichológia Intézetében és más karokon (ÁJK, ETK, MK). Kutatási területei: szülő-gyermek kapcsolat, szülői bánásmód, gyermekbántalmazás; pervazív zavarok és megismerés; tehetséggondozás.

Fontosabb publikációi:

Bernáth L. - Révész Gy. (szerk.) 1994−1998. A pszichológia alapjai, Budapest: Tertia (több kiadás);

Révész György (szerk.) 2010. Az emberi arc. Tanulmányok a pszichológia, orvostudomány, mesterséges intelligencia és a képzőművészet területeiről. Pécs: Pro Pannónia Kiadó;

Simonné Goschi G. − Prihoda G. (szerk.) 2015. A TE IS Program módszertana. Budapest: Magyar Diáksport Szövetség (3 fejezet);

Bajor P., Balogh L., Bucsi Szabó Zs., Polonkai M., Révész Gy. (szerk.) 2019. A tehetség kézikönyve, Budapest: MATEHETSZ (2. fejezet);

Goschi G. – Pálvölgyi Á. (szerk.) 2022. Dobbantó. A sportpszichológia tankönyve 1. Sport és Lélek – Sportpszichoterápiás Egyesület (2 fejezet).

Tagságok:

MATEHETSZ vezetőségi tag, 2021−;

Magyar Pszichológiai Szemle, 2012−2015 rovatvezető;

Szerkesztőbizottsági tag 2016−;

MAB Tanárképzési Bizottság, tag, 2014−.

Szakmai elismerések:

2012: Az év oktatója díj, PTE BTK Hallgatói Önkormányzat;

2013: Mestertanár aranyérem, OTDT; A Tehetségek Szolgálatáért Életműdíj – NTP.

A sporttehetségekről közöl írásokat.

Sport:

Felesége NB1-es kosaras volt, most kisiskolások edzője (PVSK).

„Pszichológus és pszichológia tanári diplomáimat 2007-ben szereztem meg az ELTE-n, a SOTE-n 2008-ban WÉK stressztréner, a Semmelweis Egyetemen sportszakpszichológus lettem 2011-ben. A Magyar Családterápiás Egyesület pár- és családterapeuta képzésén vettem részt, 2020-ban pedig life coach végzettséget szereztem.

Részt vettem olimpikon sportolók és bajnokcsapatok felkészítésében, dolgozom utánpótlás korosztály sportolóival, dolgoztam iskolapszichológusként, egyetemi oktatóként, valamint stressz- és érzelmiintelligencia-tréningeket vezetek. Magánrendelésem mellett hosszabb ideig dolgoztam a Honvéd Fociakadémián, valamint a szolnoki vízilabdacsapattal. Előadásokkal, interjúkkal is törekszem arra, hogy a pszichológia eszközeit minél szélesebb körhöz juttassam el. Az ELTE doktori képzésen mélyedtem el a pszichológiai kutatásokban. Publikációimban főként az önbizalom, önértékelés és önmagunkkal való együttérzés témájával foglalkoztam.

A Dobbantó – A sportpszichológia tankönyve társszerzőjeként és a Sport és Lélek Sport- Pszichoterápiás Egyesület tagjaként szívügyemnek érzem a sportoló fiatalok és felnőttek egészséges fejlesztését, mentális segítését. Kamaszkoromban elkapott az aerobik láza, az egyetem mellett OKJ-s aerobik és sztep-aerobik oktatóként dolgoztam. Ma is mindennapi életem része a sport, változatos formában keresem a kihívásokat, férjem és kislányom az edzőtársaim. Pszichológus és pszichológia tanári diplomáimat 2007-ben szereztem meg az ELTE-n, a SOTE-n 2008-ban WÉK stressztréner, a Semmelweis Egyetemen sportszakpszichológus lettem 2011-ben. A Magyar Családterápiás Egyesület pár- és családterapeuta képzésén vettem részt, 2020-ban pedig life coach végzettséget szereztem.

Részt vettem olimpikon sportolók és bajnokcsapatok felkészítésében, dolgozom utánpótlás korosztály sportolóival, dolgoztam iskolapszichológusként, egyetemi oktatóként, valamint stressz- és érzelmiintelligencia-tréningeket vezetek. Magánrendelésem mellett hosszabb ideig dolgoztam a Honvéd Fociakadémián, valamint a szolnoki vízilabdacsapattal. Előadásokkal, interjúkkal is törekszem arra, hogy a pszichológia eszközeit minél szélesebb körhöz juttassam el. Az ELTE doktori képzésen mélyedtem el a pszichológiai kutatásokban. Publikációimban főként az önbizalom, önértékelés és önmagunkkal való együttérzés témájával foglalkoztam.

A Dobbantó – A sportpszichológia tankönyve társszerzőjeként és a Sport és Lélek – Sport-pszichoterápiás Egyesület tagjaként szívügyemnek érzem a sportoló fiatalok és felnőttek egészséges fejlesztését, mentális segítését. Kamaszkoromban elkapott az aerobik láza, az egyetem mellett OKJ-s aerobik és sztep-aerobik oktatóként dolgoztam. Ma is mindennapi életem része a sport, változatos formában keresem a kihívásokat, férjem és kislányom az edzőtársaim.” 

„Sportszakpszichológus, vívó szakedző vagyok.

Az egész életemet végigkísérte a sport. Úszóként kezdtem, majd a vívás következett,  18 évesen kezdtem az öttusát. 22 évesen már búcsúzni kényszerültem az élsporttól, a világbajnoki és Euró-bajnoki címek mellett a legbüszkébb arra vagyok, hogy részt vehettem Sydney-ben az olimpián, ahol először rendezték meg nők számára is az öttusa versenyszámát. A párbajtőr szeretetét a TF-en emelhettem magasabb szintre, vívó szakedzőként szereztem első diplomámat, amelyet a pszichológusi, majd a sportszakpszichológusi végzettség követett. A tehetséges – különleges igényű – gyermekek támogatásának témájában kezdtem PhD-kutatást, már aktív sportpszichológusként, amikor az életem más fordulatot vett: a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet Gyermekszív Központjának vezető pszichológusa lettem. 

Sportolókkal több mint 10 éve foglalkozom, ez idő alatt hoztam létre TehetségHáz nevű programomat, ami a Magyar Öttusa Szövetség és a Magyar Vívó Szövetség támogatását élvezte, célként pedig a sportban tehetséges gyermekek számára az egészlegességhez, a sport-tanulmányok-magánélet harmóniájához szükséges feltételek megteremtését tűztem ki. Volt szerencsém egyesületnél, szövetségnél és csapatoknál is dolgozni, sok sportággal megismerkedhettem. A sport és a sportolók szeretete a mai napig része az életemnek, kórházi munkám mellett igyekszem kivenni a részem a hazai sportpszichológiai tudományos élet fejlődésében. Sportszakpszichológusi pályám során a következő témák álltak érdeklődésem középpontjában: sajátos nevelési igényű gyermekek a sportban, kiemelt tehetségek és sporton kívüli élet, a serdülőkor sportpszichológiája és az élsport utáni civil életbe való átmenet.  

A Dobbantó című sportpszichológiai tankönyv megalkotásában részt venni életem egyik legnagyobb büszkesége volt. Hihetetlen öröm számomra, hogy egy olyan szakmai közeg befogadását élvezem, akik elkötelezettek és bátrak, szakmai tudásuk megkérdőjelezhetetlen és a sportolók jóllétét tartják elsődleges szempontnak. Hiszem, hogy ez a szakmai közösség a sportolók és edzőik számára megteremti az egészleges és egészséges élsportolás feltételeit.”

„Férj vagyok, négy gyerekes apa, 2013 óta sportszakpszichológus és egyetemi oktató, kutató. Fő kutatási területem sportpszichológiai beavatkozások hatásvizsgálata egyénfókuszú kísérleti módszertannal, valamint a sportban megvalósítható emberi lét szempontjából releváns értékek feltárása, tudatosítása. Sportpszichológusként magánpraxison kívül egy kosárlabda egyesületnél dolgozom, és két sportszövetségnél. Kedvenc munkáim közé tartoznak az egyéni folyamatokból azok, amelyekben a sportolók önbizalmának erősítésére vagy nagy döntések meghozatalának kísérésére szerződünk. Csapatokkal kapcsolatban pedig a világversenyekre való felkészítést szeretem, az edzőkkel való együtt gondolkodást. Az általam használt módszerek közé tartoznak az alapvető sportpszichológiai módszerek, logoterápiás eszközök, pszichodráma. Szemléletmódom az élet személyes értelmének feltárását és szem előtt tartását folyamatosan prioritásként tartó támogatás.”

„Pszichológus diplomámat 2016-ban szereztem, ezt követően a Testnevelési Egyetemen elvégeztem a PhD-képzést, sportszakpszichológus képzést, valamint a VIKOTE kognitív viselkedésterápiás módszertani képzését is. Jelenleg egyetemi tanársegédként dolgozom a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen, és külsős oktatóként a Károli Gáspár Református Egyetemen is tanítok. Kutatásaim fókuszában az utánpótlás-sportolók, valamint a sportmotiváció áll. Doktori disszertációmban 11−16 éves versenysportolók motivációs struktúráját és fejleszthetőségét vizsgáltam meg. Gyakorlati munkával 2016 óta foglalkozom magánrendelés keretében, egyaránt dolgozom egyéni és csapatsportolókkal, valamint segítem a Fit4Race, MJSZ, MÚSZ munkáját, főként utánpótlás korosztályban. Tíz év jégtáncversenyzői, kilenc év korcsolyaedzői tapasztalatom pedig nagyban segít, hogy több szempontból és mélyebben átlássam a hozzám fordulók helyzetét. Munkám során a versenyzők mentális felkészítése és pszichés jólléte a legfontosabb, hogy képesek legyenek a fokozott stresszt/nyomást könnyebben feldolgozni, jobban tudjanak önmagukra, a csapattársaikra és az edzői utasításokra koncentrálni, és közben élvezetes élmény maradjon az adott sporttevékenység számukra.”

„Hatéves korom óta rendszeresen sportolok, kilenc éves korom óta versenyszerűen űzöm a díjugrató lovassportot. Ez alatt az idő alatt minősültem és részt vettem Fiatal Lovak világbajnokságán, Egyetemisták világbajnokságán, korosztályos Európa-bajnokságon és nyertem korosztályos magyar bajnokságot. Tanulmányaimat tekintve először környezetgazdálkodási agrármérnöknek tanultam, később diplomát szereztem belőle, de nem találtam meg a szakmában a számításaim. Ezután jelentkeztem csak pszichológia szakra, melynek alap- és mesterszakát is Pécsett végeztem. Jelenleg a mesterképzés államvizsgája előtt állok. Az agrármérnöki képzés alatt elvégeztem egy kétéves edzőképzést is, jelenleg az egyetem mellett utánpótlás lovasedzőként dolgozom. Az évek során egyre nyilvánvalóbbá és tisztábbá vált előttem, hogy mennyire szerves részét képezi az életemnek a sport, a segítés és ezzel együtt a pszichológia.  

Ezért volt számomra nagy megtiszteltetés, hogy részt vehettem a Dobbantó című tankönyv létrehozásában. Bízom benne, hogy sok emberhez eljut majd a könyv, mert mindenki számára értéket teremtő mű.”

„Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatom, amit szerintem kevesen. A hobbim a munkám is egyben.

Testnevelő tanárként dolgozom már 8 éve, középiskolában és általános iskolában, valamint osztályfőnökként is tevékenykedem. 13 éve kézilabda edzőként dolgozom, minden korosztállyal foglalkoztam az utánpótlásban. Testnevelőként azt vallom, ha a gyerekek megszeretik a mozgást és felnőttként szeretnek majd sportolni, akkor jó munkát végeztünk. Szerintem a munkánkat hosszú távon lehet mérni.

Elvégeztem a kézilabda szakedző képzést és a PLER – Budapest U18 csapatánál vagyok utánpótlás edző.

Mivel edzőként és pedagógusként nem csak sportolókat nevelünk, hanem embereket is, számomra fontos a tanulás, és az, hogy a magánéletben is megállják a helyüket a gyerekek.”

„A tanulmányaimat Angliában kezdtem a Loughborough University-n, ahol az újonnan induló BSc sportpszichológia szakon szereztem a diplomámat. Itt lehetőségem volt több sportág olimpikonjainak hétköznapjába belelátni, és a felkészülési időszakukat végig követni. Jelenleg a Görögország (University of Thessaly) és Németország (Leipzig University) által létrehozott duális sportpszichológia mesterképzés végzős hallgatója vagyok. Ennek a képzésnek köszönhetően újabb két ország sportpszichológusainak nézeteiről tanulhattam, ami a saját gondolkodásomat és tapasztalataimat is kibővítette, színesítette. Emellett elvégeztem a #SportPsychMapping továbbképzést is, ami által nemcsak egy hasznos, még kevesek által ismert új pszichológiai eszköz került a kezembe, de a tagságnak köszönhetően a világ minden tájáról származó nyitott, motivált kollégákkal beszélhetek, egyeztethetek és ötletelhetek rendszeresen.

Pillanatnyilag két országban végzem a gyakorlatomat, Spanyolországban teniszakadémiákon, illetve Magyarországon egy labdarúgó akadémián, de dolgoztam együtt felnőtt úszókkal, kosárlabdázókkal és vízilabda csapatokkal is. Edzőknek is tartottam sportpszichológiai előadásokat.

Sportolóként kipróbáltam az úszást és a röplabdát, de sportágamnak a ritmikus gimnasztikát tekintem, ami több mint egy évtizedig volt a mindennapjaim fontos része.

Ezenkívül 2014 óta rendszeresen önkénteskedem különböző sporteseményeken. Egy, a pandémia alatt megrendezett buborékban tartott sportrendezvénynek köszönhetően lettem én is a Dobbantó című sportpszichológiai tankönyv egyik társszerzője.

Úgy gondolom, hogy különböző aspektusokból volt szerencsém megismerni a sportolók mindennapjait, és emiatt tudom a mentális egészségüket és a teljesítményüket a legmagasabb szinten segíteni a közös munka során.”

Pszichiáter szakorvos (1972), klinikai pszichológus (1968) általános iskolás korában előbb az angyalföldi Darugyár, később a Tungsram kölyökcsapatában focizott, középiskolás korában a Tungsram SC torna szakosztályának igazolt versenyzője volt.

Az MTA Pszichológiai Intézet tudományos kutatójaként az Országos Ideggyógyászati Intézetben (1966−1971), az Országos Idegsebészeti Intézetben (1972−1976), és a leningrádi/szentpétervári Kísérleti Orvostudományi Intézetben (1976−1980) pszichodiagnosztikai, pszichoterápiás munkát végzett, klinikai elektrofiziológiai kísérleti módszereket (EEG, biofeedback) sajátított el. 1980-ban a V.M. Bechterev Pszicho-Neurológiai Kutatóintézetben az orvostudomány kandidátusa tudományos fokozatot szerzett orvosi pszichológia szakterületen.

1987 szeptemberétől a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem oktatója. 2000-től egyetemi tanár. 2011-től professzor emeritus. 1991−1994 között nyolc egyetemi doktor, 2000-től tíz PhD-fokozatot szerző témavezetője volt.

Az 1970-es évek első éveiben az újpesti nevelési tanácsadó vezetője. 1968 és 1978 között a Budapest III. kerületi Ady Endre Fiúnevelő Intézet, a XIII. kerület Róbert Károly krt. Nevelőintézet, majd a Népjóléti Minisztérium 2. sz. Fiúnevelő Intézet (Aszód) intézeti orvosa, pszichológusa volt.

A Budapesti Spartacus SC módszertani csoportjának 1972−1980 között volt pszichológus munkatársa.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium Sporttudományi Bizottságának és a Magyar Sporttudományi Társaság Sportpszichológiai Bizottságának volt elnöke.

2008-ban a Stress and Anxiety Research Society életműdíját, mint Magyarország képviselője nyerte el.

2011-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott, és Hepp Ferenc-emlékéremmel tüntették ki.

2012-ben a Semmelweis Egyetem „Kiváló PhD-oktatója” lett.

Pszichoreguláció – Romen: Aktív önszuggesztió. Szerk.: Sipos Kornél (2005) Semmelweis EgyetemTestnevelési és Sporttudományi Kar, 180.

Az autogén tréning alkalmazása a sportban:

A tanulmány a pszichotóniás edzés alapmódszerét, a sportolók számára adaptált AT-t ismerteti. A cél az, hogy a sportolók pszichológiai felkészítéséhez elméleti és gyakorlati segítséget nyújtson azoknak a szakembereknek, akik felismerték, hogy a pszichés kondíció is éppen olyan fejleszthető és ellenőrizhető tulajdonsága az embernek, mint bármelyik más teljesítménye.

A módszer egyszerűsége, minden anyagi ráfordítás nélküli oktathatósága és hatásának általános mentálhigiénés jelentősége alkalmassá teszi arra, hogy a sportoktatásban – talán az iskolai testnevelésben is – nagyobb teret kapjon.

Pszichiáter, szociológiai végzettséggel is rendelkezik. 1969 óta van a pályán. Előbb pszichoterápiás osztályokon dolgozott – Fővárosi Pszichoterápiás Módszertani Központ, Sportkórház Mentálhigiénés Osztály, Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály −, amelyek szakmai felépítésében is aktív részt vett. 1991-től magánrendelésre váltott. 2001-től alapító tagja a MentalPort Pszichoanalitikus-Pszichoterápiás Módszertani Intézetnek.

Kiképző pszichoanalitikus és csoportanalitikus; vonatkozó tankönyvek (A pszichoterápia tankönyve; Csoportok és csoportozók) szerzője-szerkesztője; számos szakkönyv lektora. Sokféle szakmai szerepet töltött be, többek között a pszichoterapeuta képzési rendszer és szakvizsga kiépítése idején a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem képviseletében a pszichoterápia témafelelőse volt.

Kiemelt érdeklődési területe, melyen kutatásokat is vezetett-vezet, a pszichoterapeuta-képzés, valamint a pszichoterápiás – elsősorban az analitikus – egyesületek fejlődésének és működésének sajátosságai. Szakmai publikációinak száma meghaladja a százhetvenet.2001-2021 között a Pszichoterápia szakfolyóirat főszerkesztője volt.

A sportban elsősorban a csapatjátékokat kedveli, de csak amatőr szinten űzte azokat. Aktívan a sportpszichológiával a sportmentálhigiénés osztályon került kapcsolatba.